Szórásvastagság

A csiszolóeszközök esetében a szórás, ill. szórásfajta vagy szórás sűrűség kifejezés alatt a hordozóanyagra felvitt csiszolóanyagoknál azt a mennyiséget értjük, amennyi csiszolószemcsét a hordozóra a gyártás során felvisznek. Három különböző szórásfajtát különböztetünk meg:

Zárt szórás: a hordozóanyag közel teljes mértékben csiszolószemcsével fedett. Ennél a szórásfajtánál a keletkező nagy mennyiségű szemcsecsúcs biztosítja a nagyobb anyagleválasztást és a csiszolóanyag hosszabb élettartamát. A zárt szórás a fémfeldolgozásnál használt csiszolóanyagra jellemző.

Félig nyílt szórás: az alátét 70-80%-ban van a csiszolószemcsékkel borítva. Az egyes szemcsehegyek közötti tér lehetővé teszi a forgács összegyűjtését és elvezetését. A félnyitott szórás a puha anyagoknál jellemző, például lakkozás, műanyag vagy nemvas fémek csiszolásakor.

Nyílt szórás:  a hordozóanyag kb. 50-70%-ban van befedve csiszolószemcsével. Ennél a szórásfajtánál a csiszolószemcsék közötti nagyobb forgácstér csökkenti az eltömődést, és lehetővé teszi a forgács eltávolítását a csiszolási területről. A nyílt szórást jellemzően a fához és más hosszú forgácsú anyagokhoz alkalmazott csiszolóeszközöknél használják, amelyek egyéb esetben túl gyorsan eltömődnének.

Ennek következtében a szórás-sűrűség is befolyásolhatja a csiszolóeszköz agresszivitását és a csiszolt felület finomságát.

Nyomás = erő/felület (p = F/A)

Egy nyílt szórású csiszolóanyagnál az alkalmazott erő kevesebb szemcsecsúcson oszlik el, mint a zárt szórásúnál. Ezért a szemcse mélyebbre hatol be, és a leválasztás nagyobb. Másrészt természetesen egy zárt szórás esetében a sok használatban lévő szemcsecsúccsal az egyes szemcsékre jutó erő kisebb, a szemcse nem hatol be olyan mélyen, és a csiszolt felület finomabb lesz.

Kapcsolódó termékek

Vissza a csiszolási tudástárhoz